Menekülés

Egy hónap telt el azóta, hogy rabtársam lett. Mondanám azt, hogy a helyzet javult azóta, és a kedvem is jobb, mert végre lett társaságom, de sajnos a dolgok nem ennyire egyszerűek. Az állandó vérveszteség miatt teljesen legyengültem, beszélni sem tudtam, aludtam, vagy szótlanul feküdtem. Az egereimtől elpártoltam, csak a rabtársammal foglalkoztam. Nem voltam valami jó társaság, ellemben ő nagyon is! Kedves volt, beszédes és együttérző, már csak ő tartotta bennem a lelket. Sokat mesélt arról milyen álmokat szövögetett mielőtt idekerült, hogy tájfotós akart lenni, egyetemet is nézett, még nyiltnapokon is részt vett. Beszélt a barátnőjéről, akit ott kellett hagynia, mert amikor a lány szülei megtudták, hogy Nicket kidobták otthonról eltiltották tőle.

• Az egészben az volt a legszörnyűbb, hogy szó nélkül beleegyezett. Álltam a küszöbön, a táskámat szorongatva és hallgattam, ahogy közlik velem, hogy egy „jöttmenthez” nem adják a lányukat. Tudod Girgana is jómódú családból származik, az apja szintén orvos, kollégák voltak apámmal. Nagyon jól kijöttünk egymással, sokszor mentünk együtt meccset nézni. Azt hittem, hogy segíteni fognak nekem, de csak rontottam a helyzeten. Azóta egyszer láttam Girganat, ahogy épp a moziba ajtaján belépett egy másik srác kezét szorongatva. Akkor verekedtem először, de hidd el, szépen elrendeztem a csávót. Az emberek csak úgy néztek rám, mindenki meg volt rémülve. Akkor vettem észre először, hogy valami különleges van bennem. Sokkal erősebb voltam mint azelőtt, egyetlen ütésemmel majdnem kitörtem a nyakát. Akkor kellett otthagyjam a haverom lakását, mert a rendőrség is keresni kezdett. Másnap pedig megtaláltak Georgék. – fejezte be a történetet.

Egész végig a fejemet simogatta. Eleinte zavart, mert nem ért még hozzám fiú ilyen kedvességgel és gyengédséggel. A szemem csukva volt, de figyeltem, ezt onnan tudta, hogy meg-meg rándult az arcom élettörténete mesélése közben. Én is meséltem volna szivesen neki, mert lett volna mit, igen érdekes életem volt eddig, és szerettem volna feltenni neki a NAGY kérdéseket, amikre nem tudok válaszolni, de nem tudtam beszélni. Az ételt is úgy tömték belém. Nick jól tartotta magát, semmi nem árulkodott arról, hogy ő is veszti a vért, csak a szeme alatti sötét karikák. Nem akartam elképzelni, hogy milyen borzalmasan nézhettem ki, de Nick néha elkapott pillantásaimból levontam a következtetést. Bármit megtettem volna egy hamburgerért, vagy egy teáért és szerintem ezzel ő is így volt. Már beletörődtem abba, hogy itt fogok meghalni. Szerettem volna egy hatalmasat röhöni magamon, barátom sosem volt, soha nem csókolóztam. Akkor ez nem is zavart, de így, hogy ilyen fiatalon kell meghalnom azért úgy gondolom jó lett volna egyszer kipróbálni. Lassan az alvó Nick felé pillantottam, majd jót mosolyogtam azon a képtelen ötleten, ami akkor a fejemben megformálódott. Szegény a volt barátnője miatt szomorú nekem meg ott van Dávid elérhetetlen szerelemnek. A lámpák hirtelen pislákolni kezdtek, amire az őrök egyből felfigyeltek. Várták mi következik, ahogy én is. Visszafojtott lélegzettem figyeltem a folyosót, majd elmúlt a lelkesdésem. Biztos nem tudnak bejutni ide. Már rég beletörődtem abba, hogy lemondtak rólam. Egy helyen a folyosó közepén a falból kimászott egy fekete bőr ruhát viselő nő. Kapucni volt a fején és állarc fedte az arcát, csak égszinkék szemei látszottak ki csak. Az őrök egyből mozdultak, és vagy hatan rontottak rá, de a lány ügyesen kicselezve mindet egy erős ütéssel hárította. Bámulatos volt, mintha balettozott volna, úgy mozgott a több mint húsz katona között. A férfi, aki leköpött erősen gyomorba rugta, amitől a lány kissé megtántorodott. Ezt kihasználva a többi körülvette és sikeresen lefogták. Ekkor mozdult meg mellettem Nick, lábával kirúgta az acélrácsokat. Az őröknek csak annyi idejük volt, hogy felfogják ami történt, elkerekedett szemekkel nézték a dühös Nicket, aki úgy állt előttük mint egy félisten. Ekkor kezdődött a vérfürdő. Nick nekikrontott, olyan erővel ütötte őket, hogy mindenhová fröccsent a vér, a lány kiszabadult a fogvatartója kezeiből, majd kicsavarva annak a karjá egy másikhoz lökte. Megérkeztek a vámpik is, de semmi esélyük nem volt, a lány levette a kezeiről a bőrkesztyűket amiből lángcsóvák törtek elő porrá égetve a legtöbbjüket. Nick állt a tűzben, harcolva Georgal, de egyikőjüknek sem ártott a tűz. Nick beszívta a tüdejébe a levegőt, majd olyan erővel fújta ki, hogy az az érzésem lett egy tornádó forog körülöttem. George a falhoz csapódott és nem mozdult többé. Nick kitépte a celláim rácsát, a karjaiba vett, majd őrült futásba kezdett. Ajtót ajtó követett, lépcsőt lépcső, úgy éreztem egy év telt el, mire kijutottunk a szabadba. Nick letett a földre, majd újabb csata vette kezdetét, úgy tűnt kezdenek fáradni, de kitartottak, és úgy álltak előttem, úgy védtek, mintha áttörhetetlen gátak lettek volna. Egyikük észrevéthetetlenül a hátam mögött termett, próbáltam sikítani, de nem jött ki hang a torkomon és mire észrevették őt késő volt. Belém méjesztette a fogait.